Szép nap ez a mai! Hogy miért? Ez egy hosszabb történet, a rövidebb verziót itt olvashatod.

Két hónap telt el azóta, hogy feketén-fehéren megkaptam a kis tízezres lélekszámú németországi orvosi rendelőben a vértesztem eredményét. A vérvizsgálatra azért volt szükség, mert konkrét "kézzel fogható" bizonyítékom ugyan nem volt, de éreztem, hogy valami nincs rendben az emésztésemmel, a beleimmel. Olyan kisebb panaszokról volt szó, melyekre a negyvenhez közeledve az ember legyintve mondja, hogy "ez már biztosan a korral jár".

Ezen kívül már több mint egy éve furcsa bőrpír és pattanások jelentek meg az arcomon. Fél év után a magyarországi diagnózis rosacea volt, illetve a helicobacter teszt szerint "határeset". Most komolyan!? Ez állt a leleten, a teszt eredménye nem negatív, nem pozitív, hanem: "határeset". Kaptam két olyan erős antibiotikumot, melytől olyan rosszul voltam, mint terhes koromban. A családom ugyan mondta, hogy úristen, be ne szedd, tudod milyen erős ez?! Pár hónap után azonban úgy gondoltam, hogy kipróbálom. Az arcom rendbe is jött, nem viszketett, nem volt csúnya többé, de a beleim nem örültek.

Mitől van a betegség? Hogyan előzzük meg? No ezek azok a kérdések, melyekre a magyar orvosok többsége nincs felkészülve, és profi szinten megy a terelés. Nekem annyit mondtak, hogy "alapvetően nem lehet mit tenni, sokaknak van ez a betegség, valószínűleg visszajönnek majd a tünetek, kerüljem a túl forró, túl hideg és túl fűszeres ételeket". Mondanom sem kell, hogy a tippek nem váltak be, és a tünetek pár hónap után ismét visszatértek.

Más vonalon próbálkoztam. Egy kedves ismerősöm ajánlott egy probiotikumot illetve csináltam egy 9 napos tisztító méregtelenítő kúrát. Ezek segítettek, a bőröm rendbe is jött, és ekkor döbbentem rá először "úgy igazán", hogy mennyire helytelenül táplálkozunk. Erről még később részletesen írok. Szerencsémre a családom nagy része orvos vagy gyógyszerész, csak mivel németek, nem nagyon tudnak itt nekem helyben segíteni. Egy nyári nyaralás során elbeszélgettem a belgyógyász gasztroenterológus nagybátyámmal, aki mellesleg 60 évesen olyan fitt, hogy a harmincévesek is megirigyelnék. Nemrég futott Athénban maratont, és mikor egyik délután a család tóparti nyaralójában a lányával átúszta a másfél kilométeres tavat (és vissza), egy rövid beszélgetés után bejelentette, hogy akkor ő még eltűnne vacsora előtt egy órácskára és elment körbebiciklizi a tavat ami (természetesen szépen megépített kerékpárúton) kb. 30 km.

Beszélgetésünk során sok érdekes dologra hívta fel a figyelmemet. Lényegében a táplálkozás fontosságáról mesélt. Akkor az még furcsán hangzott nekem, hogy a helytelen táplálkozás okozza a betegségek legnagyobb részét, hiszen mindenhol azt hallani, hogy nem lehet mit tenni, a genetika határoz meg mindent. Ha a felmenőid cukorbetegek, akkor te is az leszel, ha magas vérnyomásuk volt, akkor te is készülhetsz, hogy éveken át szedheted a vérnyomáscsökkentőt... Ma már én is tudom, hogy ez nem így van, hogy a mai (helytelenül táplálkozó) ember lényegében önmaga alatt vágja a fát. Ha netán bátorkodom ezt társaságban szóvá tenni, általában legyintenek, kinevetnek, vagy udvariasan hallgatnak. Egy gyógytornász ismerősöm szokta mondani, ha a páciens nem tesz meg mindent a gyógyulás érdekében, akkor a jelek szerint még nem fáj eléggé...

Nagybátyám több könyvet is ajánlott, amit német és amerikai orvosok írtak, mondanom sem kell, hogy nem tudtam lerakni őket, pár nap alatt kiolvastam mindegyiket. Ezek tipikusan olyan kiadványok, melyeket részben ugyan idehaza is lehet kapni, olvassák is őket, de az emberek többségéhez még nem jutott el a hír, hogy ha lekváros kiflivel és egy pohár kakaóval kezded a napot, nem biztos, hogy jót teszel magadnak. Akkor sem, ha arra hivatkozol, hogy a nagymama is ezt ette, és 100 évig élt. Természetesen vannak és voltak 100 éves dohányzó emberek is, ez nem jelenti azt, hogy mindenki dohányozzon, mert az olyan egészséges, illetve ez lenne a hosszú élet titka. Gondolom legalább ebben egyet értünk.

Beszélgetésünk másnapján a praxisában levették a véremet, hogy ételintolerancia tesztet csináljunk. Én azt a "csomagot" választottam, ahol kb. 250 élelmiszerre tesztelik le a véremet. Egy héten belül jött az eredmény: a szervezetem nem szereti a glutént, illetve a glutén tartalmú gabonák nagy részét (búza, rozs stb), a tehén és kecsketejet (illetve azokból készült termékeket, sajt, tejföl, tejszín stb), és a tojást sem. A tojás itt ugyan kicsit kilóg a sorból, de nagybátyám szerint az emberek többségénél ez a helyzet: nem kellene gabonát és tejet fogyasztaniuk. Csak a csökönyösen berögzült szokásokhoz híven sütjük a kenyeret meg a süteményeket és itatjuk a tejet a gyerekekkel, hogy szép erős csontozatuk legyen. Nagymamáink is ezt tették (-helytelenül). Pedig nem kéne!

Még kicsit sztorizgattunk, mesélte, hogy egyszerű életmódváltással, a táplálkozás megváltoztatásával hány emberen segített már ő is és orvos kollégái is. Kifejtette, hogy a teszteredmények az emberek többségénél azonosak, szakítani kéne a gabonával és a tejjel. Ő már csak tudja miről beszél, hiszen nap mint nap kapja az újabb és újabb kiértékeléseket a laborból. (Zárójelben hozzátenném, hogy erről időközben rengeteg kutatás is megjelent, pl. a már említett könyvekben ezek olvashatóak is, tehát nem csak arra alapozok, amit ő mondott.) Az egy emelettel feljebb található nőgyógyászati rendelőben a nővére már szinte arra specializálódott, hogy reményvesztett hölgyeknek segítsen, akik már mindent megpróbáltak, de csak nem jött össze a kisbaba. A táplálkozás "helyrehozatala" után végre boldog anyukákká válhattak, a praxis falát teljesen betöltötték az ifjú anyukák köszönőlevelei és a kis csöppségek fotói.

A teszteredménnyel együtt a labor egy teljes mappát küldött, hasznos információkkal és dokumentumokkal, melyekben elmagyarázza, hogy mit is jelent ez az ételintolerancia. Ha olyan ételt fogyasztunk, melyekre túlérzékenyek vagyunk, akkor nem érezzük azonnal, hogy ez nem jó nekünk. A laktózérzékenységgel vagy cöliákiával (gluténallergia) szemben itt nem azonnal jelentkezik a hasmenés vagy rosszullét, hanem szépen lassan, alattomosan és csendben teszi tönkre a szervezetünket az allergén anyag. Valahányszor találkozik szervezetünk ezekkel az élelmiszerekkel, "ellenséges behatolóknak" tekinti őket, és az immunrendszer segítségével ellenanyagokat képez, tehát megpróbál védekezni. Ez a gyulladásos folyamat pedig lappangó tüneteket képez. Ha folyamatosan, továbbra is fogyasztjuk azokat az élelmiszereket, melyekre érzékenyek vagyunk, annyi ilyen ú.n. IgG ellenanyag lesz a szervezetünkben, hogy a klasszikus emésztőszervi panaszok mellett életminőséget rontó problémák is kialakulhatnak (fejfájás, depresszió, álmatlanság), az ennél komolyabb és súlyosabb betegségekről nem is beszélve.

Egy szó mint száz, teljesen átalakítottam az életemet, tartom az előírt diétát. A diétának és a napi szintű mozgásnak (no ez az, ami még nagyon fontos) köszönhetően olvadtak le rólam a kilók, lényegében már elértem a szülések előtti "versenysúlyomat".

Mindig nevetünk a férjemmel, mikor a magazinokban látunk egy többé kevésbé kigyúrt felsőtestet, hogy "nekünk is pont ilyen hasizmunk van, csak a zsírpárnák alatt". Így leírva ez nem is olyan humoros. Inkább szomorú. De ma reggel a tükör előtt mintha megláttam volna.... Valami kezd kirajzolódni! Persze nem olyan a hasam mint mondjuk Rubint Rékáé, vagy bármely ismert fittnesz-gurué (nem nagyon mozgok otthonosan ebben a celeb-témában), de nekem úgy tűnt, mintha a zsírréteg most már nem is lenne olyan vastag, mint pár hónappal ezelőtt és ez SZUPER!!!

Az elmúlt hetekben-hónapokban rengeteget tanultam a helyes táplálkozásról, és megannyi tévhitnek sikerült utánajárnom. Blogommal segíteni szeretnék azoknak, akik hasonló cipőben járnak, tehát mindazoknak, akik még az életmódváltás előtt állnak, és nem tudják mi fán terem az egészséges étkezés. Sok sikert és kitartást!