2016 nyarán kaptam meg feketén-fehéren a kis tízezres lélekszámú németországi orvosi rendelőben a vértesztem eredményét, mely életmódváltásra "kényszerített". Többé-kevésbé apró kellemetlenségek miatt végeztettem el a tesztet, mert idehaza nem igazán jutottam egyről a kettőre az egészségüggyel.

Mitől van egy bizonyos betegség? Hogyan előzzük meg? No ezek azok a kérdések, melyekre a magyar orvosok többsége nincs felkészülve, és profi szinten megy a terelés. Nekem annyit mondtak, hogy "alapvetően nem lehet mit tenni, sokaknak van ez a betegség, valószínűleg az (ütős) antibiotikumos kezelés után visszajönnek majd a tünetek, kerüljem a túl forró, túl hideg és túl fűszeres ételeket". Mondanom sem kell, hogy a tippek nem váltak be, és a tünetek pár hónap után ismét visszatértek.

Más vonalon próbálkoztam. Egy kedves ismerősöm ajánlott egy probiotikumot illetve csináltam egy 9 napos tisztító méregtelenítő kúrát. Ezek segítettek is és ekkor döbbentem rá először "úgy igazán", hogy mennyire helytelenül táplálkozunk. Erről még később részletesen írok. Szerencsémre a családom nagy része orvos vagy gyógyszerész, csak mivel németek, nem nagyon tudnak itt nekem helyben segíteni.

Egy nyári nyaralás során elbeszélgettem a belgyógyász gasztroenterológus nagybátyámmal, aki mellesleg 60 évesen olyan fitt, hogy a harmincévesek is megirigyelnék. Nemrég futott Athénban maratont, és mikor egyik délután a család tóparti nyaralójában a lányával átúszta a másfél kilométeres tavat (és vissza), egy rövid beszélgetés után bejelentette, hogy akkor ő még eltűnne vacsora előtt egy órácskára és elment körbebiciklizi a tavat ami (természetesen szépen megépített kerékpárúton) kb. 30 km. Hát... mi odahaza nem így élünk... Mármint most nem az anyagi javakra gondolok elsősorban, hanem az egészséges életmódra.

Beszélgetésünk során sok érdekes dologra hívta fel a figyelmemet. Lényegében a táplálkozás fontosságáról mesélt. Akkor az még furcsán hangzott nekem, hogy a helytelen táplálkozás okozza a betegségek legnagyobb részét, hiszen mindenhol azt hallani, hogy nem lehet mit tenni, a genetika határoz meg mindent. Ha a felmenőid cukorbetegek, akkor te is az leszel, ha magas vérnyomásuk volt, akkor te is készülhetsz, hogy éveken át szedheted a vérnyomáscsökkentőt... Ma már én is tudom, hogy ez nem így van, hogy a mai (helytelenül táplálkozó) ember lényegében önmaga alatt vágja a fát.

Nagybátyám több könyvet is ajánlott, amit német és amerikai orvosok írtak, mondanom sem kell, hogy nem tudtam lerakni őket, pár nap alatt kiolvastam mindegyiket. Ezek tipikusan olyan kiadványok, melyeket részben ugyan idehaza is lehet kapni, olvassák is őket, de az emberek többségéhez még nem jutott el a hír, hogy ha lekváros kiflivel és egy pohár kakaóval kezded a napot, nem biztos, hogy jót teszel magadnak. Akkor sem, ha arra hivatkozol, hogy a nagymama is ezt ette, és 100 évig élt. Természetesen vannak és voltak 100 éves dohányzó emberek, ez nem jelenti azt, hogy mindenki dohányozzon, mert az olyan egészséges. Gondolom legalább ebben egyet értünk.

Beszélgetésünk másnapján a praxisában levették a véremet, hogy ételintolerancia tesztet csináljunk. Én azt a "csomagot" választottam, ahol kb. 250 élelmiszerre tesztelik le a véremet. Egy héten belül jött az eredmény: a szervezetem nem szereti a glutént, illetve a glutén tartalmú gabonák nagy részét (búza, rozs stb), a tehén és kecsketejet (illetve azokból készült termékeket, sajt, tejföl, tejszín stb), és a tojást sem. A tojás itt ugyan kicsit kilóg a sorból, de nagybátyám szerint az emberek többségénél ez a helyzet: nem kellene gabonát és tejet fogyasztaniuk. Csak a csökönyösen berögzült szokásokhoz híven sütjük a kenyeret meg a süteményeket és itatjuk a tejet a gyerekekkel, hogy szép erős csontozatuk legyen. Nagymamáink is ezt tették (-helytelenül). Pedig nem kéne!

Még kicsit sztorizgattunk, mesélte, hogy egyszerű életmódváltással, a táplálkozás megváltoztatásával hány emberen segített már ő is és orvos kollégái is. Kifejtette, hogy a teszteredmények az emberek többségénél azonosak, szakítani kéne a gabonával és a tejjel. Ő már csak tudja miről beszél, hiszen nap mint nap kapja az újabb és újabb kiértékeléseket a laborból. (Zárójelben hozzátenném, hogy erről időközben rengeteg kutatás is megjelent, tehát nem csak arra alapozok, amit ő mondott, a már említett könyvekben is utána lehet olvasni.)

A teszteredménnyel együtt a labor egy teljes mappát küldött, hasznos információkkal és dokumentumokkal, melyekben elmagyarázza, hogy mit is jelent ez az ételintolerancia. Ha olyan ételt fogyasztunk, melyekre túlérzékenyek vagyunk, akkor nem érezzük azonnal, hogy ez nem jó nekünk. A laktózérzékenységgel vagy cöliákiával (gluténallergia) ellentétben itt nem azonnal jelentkezik a hasmenés vagy rosszullét, hanem szépen lassan, alattomosan és csendben teszi tönkre a szervezetünket az allergén anyag.

Sajnos a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy mire túlérzékeny a szervezete, mit nem kellene fogyasztania. Vagy nem is hallott még ilyen vértesztről, vagy sajnálja rá a pár-tízezer Forintot, vagy csak simán legyint, és nem hisz benne. Bár megjegyezném, hogy ez nem vallás, hanem tudomány. Hálásak lehetünk, hogy a mai technikai vívmányok lehetővé teszik, hogy kutatók olyasmit derítsenek ki, amit szüleink még nem tudtak, és ha már van lehetőség ilyen teszt elvégzésére, akkor miért hagynánk ki?

Egy szó mint száz, teljesen átalakítottam az életemet, tartom az előírt diétát. A diétának és a napi szintű mozgásnak (no ez az, ami még nagyon fontos) köszönhetően olvadtak le rólam a kilók, lényegében ősz elejére elértem a szülések előtti "versenysúlyomat".

Sajnos nagyon fáj látni, hogy mások továbbra is ragaszkodnak a (szerintük) jól bevált életmódhoz. Gondolom a legtöbb ember a saját kárán tanul, és csak akkor lép, mikor már vagy késő, vagy nagyon nagy a baj.

Az elmúlt hetekben-hónapokban rengeteget tanultam a helyes táplálkozásról, és megannyi tévhitnek sikerült utánajárnom. Blogommal segíteni szeretnék azoknak, akik hasonló cipőben járnak, tehát mindazoknak, akik még az életmódváltás előtt állnak, és nem tudják mi fán terem az egészséges étkezés.

A teljes történet itt olvasható.